Az internet egyik kényelmetlensége, hogy minden nap el kell látogatnunk valamelyik kedvenc weblapunkra, csak azért, hogy megtudjuk, aznap sem frissítette a gazdája — unalmas és nem fogjuk végigkattintani. A netező másik kényelmetlensége, hogy rengeteg érdekes weblap van már, amit követni szeretnénk. Minél több van, annál kisebb az esélye, hogy naponta végig fogjuk ezeket mazsolázni.
Például néznénk egy ismerősünk Flickr-en tárolt fotóit, jó lenne tudni, mikor tett fel új képet. Vagy Melinda vajon mikor frissíti legközelebb a youngnails.hu-t? IWIW-re mikor tettek fel új fotót magukról az ismerőseink? (Bocs, ez övön aluli volt, az IWIW nem kínál feedet, mert béna.)
Erre a problémára találták ki az “RSS feed” vagy röviden csak “feed” technológiát.
A technológia úgy működik, hogy a “hírolvasó” programunkba (ami gyakorlatilag egy ugyanolyan alkalmazás, mint bármilyen más program a gépünkön) beledobjuk az általunk követni kívánt oldalnak RSS címét — vagy egyszerűbben a feed-jét, aztán minden alkalommal, amikor megnyitjuk a hírolvasót, megkapjuk az általunk követett weblapjaink friss bejegyzéseit. Azonnal értesülünk tehát, ha Melinda — végre! — frissített a weblapján. Vagy ha egy valaki kommentált egy blogon, ahova valamit beírtunk.
Előnye, hogy azonnal tudjuk, ha valami történt, hátránya, hogy csak a cikk grafikától mentes, “nyers” változatát olvashatjuk az adott weblapnak. Ha ez zavar minket, egy kattintással megnyithatjuk az olvasott tartalmat eredeti formájában egy új böngésző ablakban.
A feed olvasásnak megvan az a borzasztó kényelmes előnye, hogy akár több száz, vagy több EZER, sőt TÍZEZER! EGYMILLIÓ! weboldalt is követhetünk egy központosított helyről.
A feed olvasási szokásait mindenki magának alakítja ki. Vannak, akik ezt tartják kényelmesebbnek, vannak, akik azt. Kinek a pap, kinek a pap-lan. Nincsenek általános szabályok, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogyan és milyen időközönként szeret informálódni, vagy egyáltalán mit tekint információnak.
Gyakran frissített weblapokat, mint például az Index, vagy Origó teljesen felesleges feedből olvasni, hiszen naponta rengeteg új bejegyzést tesznek fel. Ezeket a weblapokat célszerű böngészőből látogatni. A ritkán frissített, érdekes dolgokra érdemes feliratkozni, akár értesítőnek használni.
Legegyszerűbb, ha a Google Readert próbáljuk ki. Ez minden gmail postafiók mellé jár, használata ingyenes. Sajnos magyarul még nem érhető el, ettől függetlenül szörnyen egyszerű a használtata. Egy itthoni példán mutatjuk be, hogyan működik a gyakorlatban mindez. Először is a “hivatalos” logó:
![]()
Ettől függetlenül bele fogunk botlani másokba is, például “RSS” feliratú kék logóba, valamilyen rádió jelbe, sima feed feliratba, teljesen mindegy ilyen szempontból. Lényeg az, hogy lássuk meg. Itt, a Körömmánián felkínált feedek listája a címlaponn látható. Ott kattintsunk jobb gombbal a valamelyik minket érdeklő linken, majd a Google Reader “+ Add subscription” részébe másoljuk bele a címet. Készen is vagyunk.
Innentől nincs más dolgunk, mint naponta egyszer, vagy többször megnyitni a Google Readert és olvasgatni, nézelődni. Érdemes több érdekes weblapot is felvenni, hogy megérezzük a technológia — hatásszünet — igazi erejét.
(Az eredeti “RSS for dummies” ismertető a Plastik Média-n jelent meg.)