A pszichiáter szemével.

A vendég először is elképzelése szerinti gyönyörű, strapabíró körmöket vár. A profi szakellátáson túl azonban számít valamilyen emberi kapcsolatra is, szeretné érezni, hogy ő fontos, figyelnek rá, esetleg kényeztetik.

Van, aki azt gondolja, illik beszélgetni, szóval kell tartania a körmöst, vagy éppen ő várja el, hogy beszélgessenek vele. Egy bizonyos felszínes csevegés, mindennapi témák érintésemegszokott: televízió műsor, mozifilmek, bulvárlapok hírei stb.

Nehezebb a helyzet, ha valamilyen intim témát tár fel a kliensünk, személyes gondjával önti nyakon a munkáját végzőt. Ehhez adott a helyzet, körmös és vendég, egymástól kis távolságra, egymás személyes terében foglal helyet, és ez a helyzet magában hordja a kommunikálás lehetőségét, sőt akár a kényszerét is. Az utóbbit oldja, hogy nem tartanak szemkontaktust, mindketten a vendég kezét nézik, és közben az intimitást a kéz érintése is fokozhatja. Ez jó lehetőség a vendég számára, hogy megnyíljon, személyes dolgairól, konfliktusairól, partnerkapcsolatairól meséljen. Minden bizonnyal vár is valamilyen reakciót, esetleg véleményt, akár tanácsot is, de mindenképpen együttérzést, melléállást.

Az empátiát, értő figyelmet, a megértést megadhatjuk, hiszen az jól esik, energiát adhat. De óvakodjunk a véleménynyilvánítástól, és mindenképpen kerüljük el a tanácsadás csapdáját.

Ne erősítsük a vendég negatív indulatait, haragját valamely általa elmesélt történet szereplőivel kapcsolatban. Tudassuk kliensükkel, hogy egyedül ő tudja a legjobb döntést meghozni, mert a racionális információk mellett ő éli át a helyzetből, vagy annak változtatásából adódó érzelmeket, érzéseket, melyek nagy súllyal eshetnek latba döntéskor. A döntés felelősségét, következményeit is neki kell viselnie.

Igyekezzünk érzelmileg kívül maradni a hallottakkal kapcsolatban, a mi dolgunk ugyanis a szép köröm elkészítése.

A rendszeresen, hónapok óta, sőt évek óta megjelenőkkel akár barátivá is válhat a munkakapcsolat, különösen, ha kölcsönös szimpátia is jelentkezik. Véleményem szerint nem szerencsés üzleten kívülire bővíteni a személyes kapcsolatot, mert megváltozhatnak a személyes elvárások, félreértések, frusztrációk jelentkezhetnek, melyek elronthatják a helyzet üzleti, szolgáltatás jellegét.Vendégünket el is veszíthetjük, a feszültséget mindenki kerülni igyekszik.

Sajnos nem minden vendég szimpatikus, némelyikük ellenérzést válthat ki, jelenlétében feszültséget érezhetünk. Ezt vendégünk nem érezheti meg, ilyenkor a lehető legkevesebbet kommunikáljunk, és vigyázzunk az arcmimikánkra, és a hangszínünkre, hanghordozásunkra, melyek könnyen elárulják lelki állapotunkat, beállítódásunkat.

Vendégünk lehet indulatos, rosszkedvű, feszült, ilyenkor türelemmel, kedvességgel oldhatjuk a hangulatot. Az udvariatlan stílust, sértő, bántó megjegyzéseket, indokolatlan kritikákat viszont nem vagyunk kötelesek lenyelni. Udvariasan, nem indulatosan, kérjük vendégünket ezek mellőzésére.

Előfordul, hogy drámai előadásmódban lesz részünk, nyomasztó dolgokat hallunk, horrorisztikus stílusban kerül előadásra betegség, gyógykezelés, műtét, ezeket érdemes tapintatosan elhárítani.

Összefoglalva: Nagyon fontos, hogy érezzük és alakítsuk ki a határokat, amely mentén viselkedünk, és amely helyzetben munkánkat a lehető legjobban tudjuk teljesíteni. A határok nem lesznek mindenkinél ugyanott, hiszen különböző személyiségek vagyunk. Amikor sikerült határainkat megtalálni, s közben igyekszünk vendégeink elvárásaihoz is alkalmazkodni, és közben a bőrünkben jól érezzük magunkat, akkor megtaláltuk a kommunikációs stílusunkat.