A pszichiáter szemével.

Egy műkörömépítő mindennapjai az üzletben telnek, szinte intim közösségben a vendégeivel. Munka közben a vendég fgyelemmel kíséri, dícséri vagy kritizálja, s a végeredményt ő maga, illetve vendége minősíti. Van, aki egyszerűen meg akar felelni a tőle elvártaknak, s van, aki igen magasra teszi a mércét, gyakran elége­detlen önmagával, míg mások azt mondják, a hangulatuktól függ, hogyan sikerül a munka. Abban is különbözünk egymástól, hogy vagy külső dicséretet várunk, és csak akkor vagyunk elégedettek, ha azt meg is kapjuk, vagy nekünk magunknak kell elégedettnek lennünk a telje­sítményünkkel, csak akkor lesz jó érzésünk.

Mi késztet arra egy körmöst vagy pedikűröst, hogy nyilvánosan megmérettesse magát, versenyen vegyen részt? Pedig ez mindenkép­pen több letmegterheléssel jár, sok erőfeszítést, speciális, kiemelkedő teljesítményre való felkészülést, és persze magát a versenyhely­zetet jelenti a résztvevő számára. A verseny­helyzet komoly stressz, ott teljesíteni kell, bi­zonyos adott teljesítménykritériumnak kell megfelelni. A megfelelés számszerű értékelést, sorrendet is jelent, igazi visszacsatolást, közön­ség előtti, szereplési helyzetben történő tevé­kenységet. Itt nemcsak a vendégnek, illetve a körmös saját elképzelésének kell megfelelnie, hanem egy zsűri előtti értékelési folyamat során történő helyezésért küzd. Ha még nézők is je­len vannak, az ő elismerésükért is mindent meg kell tenni. A csalódást, ha a várt siker elmarad, mások előtt kell elviselni, természetesen a jó teljesítményt követő sikert is.

Motivációk irányítják, befolyásolják és szelek­tálják a viselkedésünket bizonyos magatartá­sok, célok felé vagy azoktól el.

Azt szokták mondani, a mai élet az alkal­mazkodás mellett csupa megmérettetésből, versenyhelyzetekből áll, amelyhez már kis­ gyermekkortól hozzá kell szoknunk. A versenyen való részvétel magas teljesít­mény elérésére ösztönöz, igazi kihívást jelent, erőfeszítés megtételére motivál. A versenyen való részvétel azon vágyunkat testesíti meg, hogy értelmet adjunk a mindennapoknak, ki­használva a lehetőséget, sikerélményhez, elis­meréshez juthassunk, megvalósíthassuk álmain­kat, önmagunkat, élve az adott lehetőséggel. Maslow az önmegvalósítás élményét csúcsél­ménynek is nevezi, amely a cél elérésének egy boldog, és sikerhez kötődő tűnékeny állapota.

A verseny, maga a versengés önérvényesítő, hatalomorientált viselkedés, melynek során az egyén saját szándékát érvényesíti akár más személyek rovására, vesztesben­, nyertesben gondolkodva nyerni akar. A versengő kezdeményező típus. Tehát győzni akar mások ellen. S ahol győztes van, ott vesztesek is vannak, bizony kockáz­tatni kell.

Az igazi teljesítményorientált személy magabiz­tos, van önbizalma, és hisz abban, hogy nyer­het. Hisz abban, hogy nagyon sok energiát, erőfeszítést bedobva esélye van. Sikerért hajt, szívesen küzd, kedveli a kihívást, és ha sikerori­entált, a nehezebb megoldást választja.

Jung a veleszületett tulajdonságok alapján két kommunikációs stílust különböztet meg: extro­ illetve introvertált személyiséget.

Az extrovertált nyitott, barátkozó, társasági ember, szívesen beszélget, sok barátja van, valószínűleg a szereplési helyzetet is szívesen vállalja, ahol középpontba kerül, megmutathatja képességeit, sikert arathat. Kedveli a kockáza­tokat, rugalmasan alkalmazkodik a változáshoz, mindenre van válasza, vidám, optimista. Tehát a verseny számára is motiváló lehetőség.

Az introvertált visszahúzódó, halk, saját vi­lágában élő, önmegfigyelő, olvasást kedvelő ember. Tartózkodó, nem kezdeményez beszélgetést, csak közeli barátaival kommunikál. Spekulál, tervez, meggondol. Kedveli a kiszámíthatóságot, biztonságot, szervezettséget. Érzéseit ellenőrzi, nem agresszív, megbízható, normakövető, inkább pesszimista.
A mindennapi élet dolgait kellő komolysággal kezeli. Műkörmösként is csodásan teljesíthet, de nem kezdeményez, nem kívánja megmu­tatni magát, a szereplés ronthatja a teljesítmé­nyét, inkább nem versenyez.

Bármilyen területen kell valakinek dolgoznia, rákényszerülhet olyan feladatok elvégzésére is, amelyekhez nem rendelkezik kellő adottság­ gal. Az introvertált is kénytelen bizonyos hely­zetekben szerepelni, mások előtt véleményt nyilvánítani. Ha egyszer mégis sikerül aktivi­zálni, akár kiemelkedő teljesítményt nyújthat. Az extrovertált pedig kerülhet olyan feladat elé, ahol hallgatnia, figyelnie, alkalmazkodnia kell. Valószínűleg nagy erőfeszítést kíván úgy viselkedni, ami nem az erősségünk.

Egy személy teljesítményszükséglete teljesít­mények elérésére irányul, és ahhoz kapcsolódik, hogy az emberek mennyire különböző mérték­ben törekszenek sikerek elérésére versengés közben. A magas teljesítményszükséglettel rendelkező emberek olyan feladatokba vágnak bele szívesen, amelyek igénybe veszik képessé­geiket. A teljesítményszükséglettől függetlenül az emberek abban is különböznek egymástól, mennyire motiváltak a kudarc kerülésére. Az erősen kudarckerülőknek kevés az önbizalmuk, ezért vagy könnyű feladatot vállalnak, ahol kicsi a kudarc valószínűsége, vagy paradox módon szélsőségesen nehéz feladatokat, ahol a kudarc a feladat nehézségével megmagyarázható.

Mind a célok, mind a személyes hatékonyság befolyásolja a teljesítményt.
A magas teljesítménymotivált­-értékkel rendelkezők gyakrabban kerülnek magasabb foglalkozási vagy társadalmi helyzetbe, jövő felé fordulnak, hosszú távú célokat tűznek maguk elé. Minél nagyobb a tapasztalt siker, annál nagyobb az elégedettség a teljesítménnyel. Minél fontosabb a cél, annál intenzívebb az átélt érzelem, akár kudarc, akár siker. A célok növelik a feladat érdekességét. Mivel a siker gyakoribb, ha a célok könnyen elérhetők, azok több megelégedettséghez vezetnek. A jó vezető különféle módszerekkel motivál: a szervezet jövőképének előrevetítésekor a cél­zott hallgatóság értékeire helyezi a hangsúlyt, delegál, jutalmazza a sikert.

Kompetenciák: Ahogy a munkakör betöltéséhez rendelkezni kell bizonyos szakmai és módszertani kompeten­ciával, a versenyzéshez is kell néhány. Fontos a kreativitás, a problémakezelés, és elenged­hetetlen néhány személyes kompetencia, mint a motiváció, kontroll­képesség, önirányítás, terhelhetőség, kitartás, kezdeményezőkészség, felelősségvállalás, saját és mások képessé­geinek, cselekvéseinek reális értékítélete.

Szociális kompetenciák nélkül sem boldogul­nánk a mindennapokban, a versenyhelyzetben pedig elengedhetetlenek bizonyos készségek, úgy, mint kommunikáció, kooperáció, empátia, kompromisszumkeresés és konfiktuskezelés készsége.

A nagyfokú szorongás is visszatarthat valakit a versengéstől, a szereplési helyzettől. A szo­rongó emberek közül sokan vágynak a sikerre, erőfeszítést is hajlandóak tenni érte, de nem rendelkeznek kellő önbizalommal, előre vesz­tesnek gondolják magukat. Ezt el is képzelik, vizualizálják, és egyre jobban rettegnek a meg­mérettetés napjától. A teljesítéshelyzetben van, aki valamennyire le tudja küzdeni a szorongást, és eredményt tud elérni, és vannak, akik szin­te lebénulnak, reszketnek, remegnek, és nem, vagy alig tudják a tőlük várható teljesítményt produkálni.

Biztatásul mondhatom, hogy az eredmé­nyes szereplés, a versenyhelyzet vállalása is tanulható. Először a könnyebb, eddig elkerült feladatot vállaljuk be. Minél többször kez­deményezünk, vizsgázunk, mondunk beszé­det, nyilvánítunk véleményt, tevékenykedünk mások előtt, annál inkább hozzászokunk a helyzethez, és megszerezzük a rutint. Akik félelemből gyakran elkerülik a számukra veszé­lyesnek tűnő helyzetet, életterük egyre inkább beszűkül, és egyre nagyobb veszélyt látnak egy megmérettetésben. Minél többször küzdjük le gátlásainkat, annál inkább nő az önbizalmunk, és annál könnyebben, egyre nagyobb sikerrel vállalunk versenyhelyzetet.

Végül a sikert is, a kudarcot is el kell tudni visel­ni. A siker növeli az önbizalmat, javítja az önér­tékelést, és újabb megmérettetésre ösztönöz. Kötelez is arra, hogy legalább ugyanolyan jó eredményt érjünk el, vagy még jobbat, mint eddig.

A kudarc letörhet, önbizalomvesztéshez vezethet. Van, aki csak azért is meg akarja mutatni, hogy sikerül jól teljesítenie, mások elbizonytala­nodnak, és nem mernek próbálkozni, nem teszik ki magukat újabb kudarc lehetőségének. Pedig bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy valami nem sikerül. Ilyenkor vonjuk le a tanulságokat, s próbálkozzunk újra, szem előtt tartva, hogy ez egy tanulási folyamat, nem kudarc.

A siker önbizalmat ad, magabiztossá, népszerűvé tesz, sőt sztárrá változtathat.