A pszichiáter szemével.

A vendégeink a mindennapi munkánk során személyes ismerőseinkké válnak, kialakul közöttünk egy bizalmi kapcsolat. Sokan közülük megosztják a velünk a legszemélyesebb ügyeiket, családi gondjaikat, munkahelyi problémáikat is. A szolgáltatásból adódó rendszeres kapcsolattartás során a vendégünk természetesnek tartja, hogy naprakészek vagyunk személyes dolgaiban, a történetét ott folytathatja, ahol a múltkor abbahagyta. Hogy ebben a „szappanoperában” a körmös tájékozott legyen, szerencsés, ha a naptárjában egy- két fontos információt feljegyez. A vendég a szép köröm mellett meghallgatást, melléállást, megértést is vár, ugyanakkor elvárja, hogy ne minősítsék, amelyben az otthoni vagy a munkahelyi környezetében gyakran részesül.

Attól azonban nem árt óvakodni, hogy vendégünknek tanácsot adjunk, még akkor is, ha ő minden bizonnyal azt várja tőlünk. Tájékoztathatjuk, ajánlhatunk alternatívát, de személyes vagy anyagi jellegű problémák eldöntésében soha ne vegyünk részt. A döntés mindig a problémagazda dolga.

A napi munka során hallunk sokféle történetet, némelyik semleges, unalmas, másik izgalmas, elkeserítő, tragikus. A vendégek történeteiket különböző stílusban adhatják elő, a közömböstől a drámaiig. Vannak, aki szeretik horrorisztikus előadásmóddal elborzasztani a hallgatóságot, -ezt érdemes tapintatosan elhárítani-, más esetben maga a történet vált ki sajnálatot, feszültséget, tehetetlenségérzést, akár szorongást is.

Munkánk során vendégeinkkel a kapcsolat barátivá válhat, különösen akkor, ha szimpátiát is érzünk az illető iránt. Ilyenkor az idő munka közben gyorsan repül. Sajnos nem minden vendég szimpatikus, sőt némelyik ellenérzést vált ki, sértő, bántó megjegyzést tesz, indokolatlanul kritizál, esetleg indulatos. Sokan mondják, hogy némely vendég érkezése előtt már feszültté válnak, mert erősen megterheli őket az illetőkkel való tartós együttlét.

Az sem mindegy, hogy a szolgáltatást nyújtó személyisége milyen, vagy éppen milyen aktuális lelki állapotban van. A munkaidő leteltekor hirtelen rátelepszik az emberre a fzikai és szellemi-lelki fáradtság. Jelentkezhet hátfájás, nyakfájás, fejfájás, vagy egyéb fzikai fájdalom, jólesik nagyokat nyújtózkodni, pláne akkor, ha zúg az ember feje a befogadott vendég- sztoriktól. A munkaidő befejeztével az ember pakol, rendet tesz maga után, vagyis szimbolikusan is zárja a napnak ezt a részét. Fejében már elővillannak a további napi feladatok, programok, személyes találkozások, gondok, saját problémák. Szerencsés az, aki miután bezárta az üzlet ajtaját, képes maga mögött hagyni a vendégek problémáit, és át tud lépni saját személyes világába. Sajnos, többen vannak, akik feszültséget, ingerültséget, rosszhangulatot visznek magukkal, sőt némelyek tovább rágódnak néhány vendég gondján, mélyen hatása alá kerülnek bizonyos nehéz élethelyzetnek (munkanélküliség, betegség, halál, válás, súlyos anyagi gondok), és sajátjukként kezdik kezelni a problémát. A helyzetet esetleg súlyosbítja, ha valamelyik nehéz élethelyzetben aktuálisan ők maguk is benne vannak.

Mit lehet kezdeni egy ilyen ránk telepedett teherrel? A legegyszerűbb a helyzet, ha tudatosan hátat tudunk fordítani a nap addigi részének, félre tudjuk tolni a tülekedő gondolatokat. Amennyiben érzelmileg is erősen megterhelt a nap, jót tesz egy kis átmenet, séta, vásárlás, barátnői beszélgetés. Kiváló feszültségcsökkentő, átkapcsoló egy konditermi fárasztó edzés, egy kellemes jóga. Van, aki valamilyen aktív feladat elvégzésével lazul le, kerti munka, vacsorafőzés, varrás. Ha fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat, ne kezdjünk neki átmenet nélkül az otthoni feladatoknak. Megéri, ha egy frissítő zuhanyozás után, lábunkat felpolcolva újságot, képeslapot olvasunk, megnézünk egy laza flmet, pihentető műsort, vagy meghallgatunk egy számunkra kellemes zenét. Ha feszültség tombol bennünk, ne relaxációs, lassú zenét keressünk, hanem dinamikus, tombolós, hangos zenét válasszunk, és akár táncolhatunk, őrjönghetünk is rá. Ha a szellemi-pszichés megterhelést sikerül testi fáradtságba átvinni, már nyert ügyünk van.

Feszülten ne kezdjünk bele családi konfiktus rendezésébe, a gyermekek iskolai problémáinak megoldásába, illetve fegyelmezésükbe, mert ilyenkor csak eszkalálódik a feszültség. Ha segít, hogy kibeszéljük a megterheléseket, győződjünk meg arról, hogy a kiválasztott családtag, társ kellően befogadó állapotban van-e.

Van, amikor nem szükséges újra átélve elmesélni a történteket, csak kimondani az aktuális érzéseket, pl.: „feszült, ingerült, kimerült vagyok”, így az érzések verbalizálásától már csökken a feszültség. Bátran kérjünk kis időt a családtól, hogy kifújhassuk magunkat. Meg fogják adni, ha tapasztalják, hogy megéri a türelem. Nincs egyedül üdvözítő megoldás, tudatosan kell próbálgatni, alkalmazni az ajánlott lehetőségeket. Mivel tanulási folyamatról van szó, idővel javulást fogunk tapasztalni. Aki egyedül él, választhat a passzív kikapcsolódás, és az aktív programok között, valószínűleg szabadideje is több van.

Ami viszont mindenki számára kerülendő: ne használjuk pótszereket, ne emeljük a naponta elszívott cigaretták és az elfogyasztott kávék számát. Ne dőljünk be a szeszesital kezdetben feszültségoldó, közérzetjavító hatásának, mert megbosszulja magát, könnyen kialakul a függőség, ami egy újabb nehezen kezelhető problémát hoz. Ha pótszerként édességhez vagy a hűtőszekrényben lévő ennivalók módszeres eltakarításához folyamo-dunk, rohamosan rakódnak ránk a kilók, s máris újabb ok a bűntudatra, újabb megoldandó probléma van előttünk. Torna, futás jóga, esti séta az egész családnak jó tesz.

A legfontosabb, hogy tisztázzuk magunkban, hogy a vendég és mi, két külön világ. Húzzunk gondolatban éles határvonalat az ő problémái és a magunkéi közé. „Beszéljük meg magunkkal”, hogy ez olyan, mint egy nagy batyu, amit az üzletben kell hagynom, és majd reggel, amikor beérek, belenézek, és bizonyos dolgokat megint kiemelek belőle. Abban a zsákban tények, problémák, helyzetek, történetek vannak, amelyek a mindennapi munka világához tartoznak, ahol az én felelősségem a szolgáltatás szakmai részét és a velejáró, ahhoz tartozó emberi hozzáállást öleli fel. Sem alárendelődnöm nem kell, sem függő viszonyba nem kell vele lépnem.

Nem árt időnként tisztázni magamban, hogy van egy munkám, ez a pénzkereseti forrásom, ebből élek. Minden nap teljesítenem kell a munkakör elvárásainak megfelelően, melyet a nap végén értékelek is magamban. Amennyiben a napi feladatomat jól teljesítettem, jó érzéssel indulhatok a magánéletem világába.

Amikor hazaérek a családomhoz, ott vár engem az és személyes batyum, benne érzelmek, odatartozás, szeretet, szerelem, és még sok más, kiélhető érzelem. Otthon sok érzelmet adhatok, és sok érzelmet kapok, s tudom, ezzel feltöltődöm, ha arra van szükségem, levezetődik a feszültség, ha ezt várom. És tőlem is sok mindent várnak, és itt én döntöm el, hogy mennyit adok magamból.

Az évek múlásával az ember egyre bölcsebb lesz, egyre jobban tudja kezelni az embereket, még a nehéz eseteket is. Az emberekkel való bánás egy tanulható készség. Akár a maradandó feszültségek levezetésének megtanulása, személyiségem karban-tartása, akár a hatékony emberi kommunikáció elsajátítása a cél, megfelelő tréningmódszerek állnak rendelkezésre. Magam igény szerint szívesen állok trénerként az Önök rendelkezésére.