A pszichiáter szemével.

Említettük már, hogy a sokféle emberből álló, változatos vendégkör a körmöst lassan pszichológussá érleli. Szerencsés, ha tudatosan is figyeli, tanulmányozza az embertípusokat, különböző személyiségeket, hogy minél jobban tudjon velük kommunikálni. Az alábbiakban ehhez kívánok segítséget nyújtani.

Fogalmazzuk meg, mi a személyiség: jellemző tulajdonságaink viszonylag stabil szerveződése, a tulajdonságok olyan tartós készlete, amely meghatározza egyediségünket, megkülönböztet másoktól. Személyiségünk meghatározza, hogyan reagálunk másokra, hogyan lépünk velük interakcióba. A legelső tipológiai rendszert Hippokratesz görög orvos alkotta meg 2400 évvel ezelőtt. Ennek eredete i.e. V. században élt filozófus, Empedoklész tanain alapul, mely szerint a természet négy elemből tevőik össze: levegőből, földből, tűzből és vízből.

Hippokratesz később megfogalmazta az elmélet második változatát, mely szerint a természetre, mint egészre vonatkozó elméletnek tükröződnie kell magában az emberben is. Elméletében az osztályozás alapvető szempontja a típusok felállításánál a vérmérséklet, görög szóval a temperamentum. Úgy gondolta, az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: vérből (sanguis), sárga epéből (chole), fekete epéből (melaina chole), és nyálkából (phlegma). Négyféle vérmérsékleti típust írt le attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, így szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus típust különböztetett meg.

A modern tudomány ma már bizonyította, hogy testünk hormon anyagai többfélék és bonyolultabbak, mint az elődök azt feltételezték, de az is bebizonyosodott, hogy használható elképzelés a temperamentumot, a személyiség emocionális bázisát a test kémiai anyagaival összefüggésbe hozni.

A típusok neveinek minősítő csengése is van: kolerikus-­lobbanékony, szangvinikus­-bizakodó, melankolikus­szomorú, flegmatikus­-közönyöst jelent. Azt is mondják, az ifjúkor szangvinikus, a férfikor kolerikus, az öregkor melankolikus, az aggkor flegmatikus. A hippokrateszi vérmérsékleti típusokat a következőképpen jellemezhetjük:

1. Szangvinikus: Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak. Meleg, vidám, eleven. Erőteljesen befogadó, értelmileg és érzelmileg egyaránt. Aktív, nyugtalan, de nem cselekvő. Figyelme a külvilág felé fordul, mivel befogadó, érzelmei is eszerint változnak. Társaságban szabad, fesztelen, élénk beszédű, közvetlen. Könnyen köt barátságot, szeretetre méltó, érző, változékony. Hirtelen haragú, indulatos, élénk, múlékony érzelmeit könnyen kifejezi, nem okoz sok gondot magának, tele van reménnyel, nem kitartó, gyorsan és erősen reagál, az aktuális eseményeknek nagy jelentőséget tulajdonít, de azután hamar el is felejti azokat, reakciói rövid lejáratúak, könnyen barátkozik, kedveli a társaságot. A jelenben él, empátiás, együtt érző, alkalmazkodó. Gyerekekkel is szívesen foglalkozik. Ugyanakkor felületes, időnként ígéretei megtartásában bizonytalan. Érzelmek uralják, örül a temperamentumának.

2. Kolerikus: Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás jellemzi, forrófejű, ingerlékeny, heves, de le tud csendesedni, ha az ellenfél enged. A reakciói maradandóbbak, serény, de állhatatlan, aktív, érzékeny, optimista, szívesen szerepel és örül az elismerésnek. Sértődékenysége gátolhatja a beilleszkedésben. Belső ellentétessége, ütközései miatt mélyebb és érettebb a szangvinikus temperamentumnál, gyakran válik vezető egyéniséggé. Nála az akarat az uralkodó elem. Határoz, cselekszik, praktikus temperamentum. Intuitív, dönt, döntésre önmaga törekszik, céltudatos. Életéből kimarad a harc a környezettel, így nem veszít emiatt energiát. Az akadálytól nem riad vissza, sőt erősíti. Vonzza a veszély, képes elhagyni érte a nyugodt otthonát. Szorongatott helyzetben bátor. Kemény ember, nem empátiás, nem együtt érző. Az érzelmességet szentimentális értelmetlenségnek tartja. Önfejű, nehezen kér bocsánatot. Számára a hasznosnak van értéke.

3. Melankolikus: Figyelme befelé forduló, mindenből nagy ügyet csinál, gyakran talál alkalmat szorongásra, gyakran szomorú. Meggondolt, higgadt, tartózkodó, gondterhelt, komoly, bizalmatlan, borúlátásra, pesszimizmusra hajlamos. Nehezen reagál, de reakciói, kötődései tartósak, hajlama lehet az elmélyedésre, belső zaklatottságát nyugodt magatartással leplezheti. Cselekvésének célja van, de nem látja a hozzá vezető eszközöket. Energiát pazarol módszerek mérlegelésére. Érvet, ellenérvet mérlegel, nehezen jut el a döntésig. Vonakodva kezd el valamit, elbizonytalanítható. Hajlamos a passzivitásra. Van költői vénája, érzékeny az élet változásaira, válogat a benyomások közül. Sok minden nem érdekli. A bántó dolgokat megőrzi, rágódik rajta. Mindent saját énjével hoz összefüggésbe. Megítélő, ha csalódik, álomvilágba menekül.

4. Flegmatikus: Lassú, hűvös, nyugodt, kiegyensúlyozott. Szenvtelenül tekint az életre, hűvös, derűs, szemlélődő. A külső benyomások nem veszik igénybe. A hibák nem bosszantják. Jóindulatú, összeférő, nem táplál haragot. Higgadt, rendíthetetlen, lassan melegszik fel, kedélyi színezete tartósan megmarad, nem ösztönösen, elvszerűen jár el, komoly, békés, passzív, megbízható, lassan, nehézkesen, de kitartóan mozog és cselekszik, kapcsolatai kontrolláltak.

Sokat tanulhatunk abból, ha figyeljük a kliensek magatartását, és megpróbáljuk valamelyik típusba illeszteni. Talán még fontosabb, hogy igyekezzünk saját magunkat, és a környezetünkben élőket elhelyezni a rendszerben.