A pszichiáter szemével.

A körömrágás megközelítőleg a gyerekek egyötödét érinti, de szerencsére, ezeknek csak egy töredéke súlyos eset. Általában ötéves kor körül jelentkezik a probléma, és ha minden jól alakul, 9-10 éves korára kinövi a gyermek. De mi van azokkal, akik felnőttkorban is rágják a körmüket? Maguktól is, vagy csak orvosi segítséggel küzdhető le ez a probléma? Segítséget nyújthat-e a műköröm? Ezekről a kérdésekről faggattuk Dr. Bácskai Mária pszichiátert.

A kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakembernek, hogy munkája eredményes, sikeres legyen, feltétlenül rendelkeznie kell kiváló szakmai felkészültséggel, emellett kellő emberismerettel, s a különböző személyiségek kezelésének képességével. Munkája során sokféle emberrel találkozik, így különféle magatartásmódokkal, reakciókkal. A tevékenységből adódóan hosszabb időn keresztül kliensének intimszférájában, vele kommunikációs helyzetben, őt megérintve tevékenykedik. Ez egy intim helyzet, nagyon fontos tehát, hogy megfelelő empátiával, kommunikációval kontrollálja a helyzetet. Előfordulhatnak szokatlan megnyilvánulások, furcsa tünetek, ilyen a körömrágás is, mely leggyakrabban egy a gyermekkorban kialakuló rossz szokás, ritkábban felnőttkorban is elkezdődhet.

A körömrágás, mint cselekvés mögött általában szorongás húzódik. A szorongás egy fontos veszélyjelző funkció, mely a személyiség tudattalan tartományából származik. Majd a szorongást kiváltó ok megszűnhet, és a cselekvés, a tünet önálló életet él tovább, így igen nehéz leszokni róla.

A kóros cselekvés mögött általában lelki okok húzódnak. A környezet gyakran intoleráns a tünet megjelenítőjével szemben, próbálja rábírni arra, hogy hagyja el a rossz szokást. Gyermekek esetében előfordul, hogy drasztikus leszoktatási módszerekkel próbálkoznak a szülők, amely nemcsak eredménytelen, de a feszültség, szorongás fokozása miatt káros eljárás. Az illető gyakran észre sem veszi, hogy rágja a körmét, s ha nem fgyel oda, újból a szájában az ujja. Különösképpen akkor, amikor valamilyen feszültséget, frusztrációt él át, bizonytalan, fél, retteg valamitől vagy épp ellenkezőleg: izgatott valami miatt.

Amikor a cselekvés folyik, csökken a feszültség. Ha megpróbálja fegyelmezni magát, feszültsége inkább nő, ahelyett, hogy oldódna. A folyamat a feszültség – cselekvés – megkönnyebbülés – bűntudat pályát járja be. Az illető a számára kínos késztetésnek nem tud ellenállni, a cselekvés előtt feszültséget érez, mely a végrehajtás során levezetődik  ugyan, de meg kell küzdeni az utána jelentkező bűntudattal. Amikor a cselekvő szembesül az eredménnyel, a tövig lerágott körömmel, esetlegesen a szétharapdált körömággyal, ez újabb feszültséget generál, és a kör bezárul.

A lelki okok eredetét és hatását illetően többféle feltételezés, illetve tapasztalás létezik. Egyes nézetek szerint a szeretteinktől való elszakadás fájdalmát, félelmét fejezheti ki a tünet.
Mások szerint a külvilággal kapcsolatos feloldatlan összeütközés következtében felgyülemlett agresszív energia, amely így vezetődik le. Miután az embernek nem szabad „kimutatnia oroszlánkörmeit”, átvitt értelemben hatástalanítja fegyvereit, hiszen nincs abban a helyzetben, hogy megvédhesse magát, hogy szabad folyást engedhessen elégedetlenségének és érvényesíthesse igényeit. Valójában önbizalomhiányról van szó. Az embernek több, nagyobb cselekvéstérre lenne szüksége.
Megint más megközelítés a kényszercselekvések közé sorolja. A kényszerbetegségre jellemzőek az ismétlődően, akaratunktól függetlenül visszatérő kellemetlen gondolatok, s az azt követően manifesztálódó szorongás levezetésére szolgáló kényszercselekvések. Ebbe a spektrumba sorolja a pszichiátria többek között a körömrágást (onichophagia) is. A kényszeresekre jellemző, hogy nehezen döntenek, ezért sokáig rágódnak dolgokon. Rettegnek bizonyos dolgok bekövetkeztétől, ezért bármit megtesznek ezen gondolatok semlegesítésére. Központi kérdés a kontroll fogalma. Mindig aggódnak, hogy valamit nem jól csinálnak, s valami rossz történik velük, vagy nehogy ártsanak másoknak.

A kényszerbetegségben szenvedőket ajánlatos szakemberhez irányítani. A kérdés az, segíthet-e a műköröm ezen a problémán. Amennyiben csak rossz szokásról van szó, feltétlenül. A körömrágó rendszeresen szembesül tövig rágott körmével, s úgy gondolja, már úgyis mindegy. A műköröm elkészítésével megint épnek, vonzónak, szépnek látja körmét, kezét, mely motiválja annak megőrzésére. A sértetlen köröm látványa segíthet kontrollálni a kialakult rossz szokást. Így a műköröm védi a körmöt, fejlődhet a tip alatt. A szakember szerint épített, sablonos technikával érdemes dolgozni.

Ha a vendéggel történő beszélgetések során az derül ki, hogy szorongással, kényszeres cselekvéssel van dolgunk, irányítsuk pszichiáter vagy pszichológus szakemberhez, hogy feltárhassák a tünet mögötti problémát és megindulhasson a kezelés, majd szép folyamatosan a gyógyulás.

Egészség; pszichológia témakörben további cikkeket teszünk közzé, ha érdekel benneteket.
Kérdéseiteket, észrevételeiteket várjuk a hozzászólásokban!