Kedves Olvasók!

Néhány hónapja már, hogy kényszerűségből ugyan, de felhagytunk az újságmegjelenéssel. Szerencsére sem ti, sem mi nem éltük meg nehezen ezt a váltást, bízunk benne, hogy hamarosan ismét megjelenhetünk újság alakban is.

De azt hiszem, minden Körömmánia olvasónak és készítőnek hiányzik valami, illetve inkább valaki. Ő az, aki két éven át, hónapról-hónapra ellátott bennünket egy összeszedett, szakmailag maximálisan korrekt cikkel, sőt, vezércikkel. Hála neki, szakmai tevékenységünk az Ipartestület támogatását is élvezi, ami nagyon sokat jelent számunkra, és nagyon köszönjük neki! Szakmánk minden apró részét ismeri, nincs olyan kérdés, amire ne tudna válaszolni. Igen, ő Balogh Lajosné Valika, akinek írásai mostantól ismét megjelennek a Körömmánia oldalán, így valóban olyanok vagyunk már, mint a kezdet kezdetén, vagy talán egy kicsit még jobbak is!

Valika, üdvözlünk ismét a Körömmánia csapatában!

A téma: Álmok, célok, tervek, valóság

Melinda: Hosszú évek óta ismerlek már, tudom, hogy mindig kitervelsz valamit, ami színt, újítást visz a szakmai életedbe. Azt is tudom, hogy rengeteg álmod megvalósult már. Maradt még belőlük?

Valika: Körmös szempontból mindhárom esetben ugyanazokról a dolgokról beszélünk, csak a megvalósítás lehetősége más és más, ettől lesz az egyik terv álom, a másik cél vagy valóság.

Álmokként fogalmaznám meg azt a célt, amiben mi már mindent megtettünk, ami rajtunk múlik, mégsem valósult meg. Le nem mondunk róla, ha más lehetőség merülne fel, újra próbálkozunk, de jelenleg várjuk a „csodát”. Amiről álmodunk, az ismét közös kiállítás valmennyi forgalmazó céggel mint korábban! Értelmetlen ez a mai helyzet, hogy egy napon különböző helyszínen, hasonló tartalommal szerveznek rendezvényt a szakmában, mert ennek csak vesztesei vannak, főleg a kollégák, mégsincs megoldás, de nincs rá igazán indok sem. Szinte minden szakember, de sok forgalmazó is egyetért velünk ebben és közösen tettünk lépéseket a megoldás érdekében, mégsem sikerült.

Sajnos ebben a témában úgy tűnik, erre kell berendezkednünk, tehát egyelőre ez álom marad.

Melinda: Az is egyértelmű, hogy akinek álmai vannak, annak célok is kísérik életét. Mik azok a célok, eredmények, aminek elérését kitűzted magad elé?

Valika: Az én célom szakmai vezetőként természetesen a többség által megfogalmazott igény megvalósítása.

Az OKJ, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzethez, a piaci követelményekhez, az oktatás korszerűsítésének igényéhez történő igazítása. Szűnjön meg a résztvevőt és a gazdaságot is sújtó kényszerképzés a szakmában. A piaci igény ma a megélhetést biztosító képzés, mely mielőbbi piacra jutást és a fejlődés lehetőségével a tartósan megvalósuló piacon maradást biztosítja. A másik fontos dolog, hogy a tanulásra fordított költség csak a szükséges mértékű és mielőbb megtérülő legyen. Ezt a célt segítené, ha a két szakmai ágra külön-külön is meg lehetne szerezni képesítést. Ezt a Kéz-és lábápoló, műkörömépítő képesítés elágazásos rendszere biztosítaná.

Külön valósulna meg a Kézápolás és műkörömépítés, és külön lenne Lábápolásképzés, ami nem zárja ki, hogy mindkettő megszerezhető legyen, hiszen csak el kell osztani a tananyagot és a költségeket. Aki mindkettőre vállalkozik, csak két részletben fizetné, de akit csak az egyik érint, nem kényszerülne a többletköltség és a többi vele járó nehézség viselésére.

Erre épülhetne a gyógyítást segítő pedikűr államilag elismert képzési rendszerének, és a Mestervizsgának a kialakítása. Ez a képzésben korábban résztvevőknek is fejlődési, és új piaci lehetőséget biztosítana.

A gyógyítást segítő pedikűr államilag elismert képzési rendszerének kialakításával, és a Diabeteszes Lábszövetség segítségével eljutottunk addig, hogy a tervezetet a bíráló bizottság is jónak ítélte, már csak a felügyeleti szervek egyeztetésére van szükség, hogy rendelet formájában napvilágot látva megvalósuljon a cél.

Felmérések szerint a Mestervizsgára is az elágazásos szakképesítés szerint lenne igazán kereslet.

A Mestervizsga (MV) anyaga a tervezett új OKJ szerint elkészült és engedélyeztetésre beadtuk a MKIK-ba. Csakhogy a rendelet kiadásának függvénye ebben az esetben is az új OKJ engedélyezése. A MV megjelenési módja, hogy Lábápoló mester és Kézápoló, műkörömépítő mester címet vagy csak a régi OKJ szerint Kéz-lábápoló, műkörömépítő mester címet engedélyeznek, függ az alapképesítés módosításának engedélyezésétől. A közvéleménykutatást két évig országos szinten, köztük országos rendezvényen is végeztük. Két kivétellel minden megkérdezett támogatta ezt a törekvést, legyen az képző, szakértő vagy szakember.

Természetesen mindenkit nem tudtunk megkérdezni, de országos szervezéssel működő oktatócégeket, ország szinte minden területéről oktatókat, akik közvetlen tapasztalják a véleményeket, sok-sok kollégát, akik közül már sokan jegyeztették is magukat a magasabb szintű képzésekre, ha a cél megvalósul és elindulhat az elágazásos szakképesítésre épülő Mestervizsga és a ráépülésként működő Egészségügyi, -gyógy, vagy gyógyítást segítő (az elnevezés még nem tisztázott a felügyeleti szervek részéről) pedikűr.

Melinda: Ahogy a beszélgetés kezdetén elmondtam, nagyon régóta ismerjük már egymást. Tudom, hogy amit eddig kiterveltél, azt szinte teljesen megvalósítottad. Viszont azt is tudom rólad, hogy soha nem állsz meg, mindig töröd valami újban a fejed. Sok mindenről tudok, de inkább meséld el te, a jövőbeli terveidet!

Valika: Tervem az tényleg rengeteg van! Kezdem talán a legfrissebbel, a Kellem Klubbal. Az életben mindenütt így van, de én most, csak ami kis „Körmös” világunkra gondolok, amikor azt mondom, hogy hiányzik az egyik legfontosabb, az emberi érzésen alapuló baráti kapcsolat. Teljesen el nem veszett, csak a pénz iránti ádáz küzdelem elnyomja. Szegényebbek, eredménytelenebbek, szomorúbbak lesznek az emberek nélküle. A Kéz,-lábápoló, műkörömépítő (Klm) szakmában még meg van helyenként, így nálunk a MOSZI-ban is. Ez számunkra fontos dolog, s szívesen gazdagítunk vele másokat is. Néhány kellemesen együtt eltöltött óra oldja a rohanó, küzdő világ feszültségét is. Segít a problémák leküzdésében, a közös cél elérésében, az egymás iránti tolerancia kialakulásában is. Ezek pedig a problémás üzleti világunkat is befolyásolják.
Nálunk működik egy úgy nevezett Kellem Klub. Az éltető közösség benne van a névben. Ennek a célja csak a baráti kapcsolat és a jó közérzet biztosítása. Kirándulunk, bálozunk, mulatozunk, bulizunk, bográcsozunk, kártyázunk, jókat beszélgetünk, nevetgélünk. A kör, legnagyobb örömünkre rohamosan szélesedik. Mindenkit szívesen látunk, természetesen ez úgy működik, hogy akit te szeretsz, azt én is szeretem, tehát jöhet családtag, barát, itt nem kérjük a szakmai képesítés igazolását, csak az egymás iránti baráti érzés, a tisztelet és megbecsülés legyen jelen. A jókedvről a mi csapatunk gondoskodik.

Melinda: Számos olyan programotok, rendezvényetek van, ami megmozgatja a körmös társadalmat, ilyen a Körmös Klub vagy a Kerekasztal beszélgetések.

Valika: Igen, a Körmös Klub már célzott szakmai rendezvény. A cél itt is közös: emberközeli szakmai párbeszéd, bemutatók szervezése, aktuális problémák megbeszélése, megoldások, közös megkeresése. Ez a korábbihoz hasonlóan havi rendszerességgel működik, kivéve, ha egyéb más szakmai rendezvény van. Nagyjából hasonló kérdésekkel foglalkozik a Kerekasztal is, ahol sokakat érintő témákat beszélünk meg, szakelőadók segítségével. Célunk az, hogy a szakmai társadalom véleményét továbbítsuk az érintett intézmény bevonásával. Néhány szót még ejtenék a
Zsűriképzőről: Országos versenyeink legnagyobb eredménye a mindenki által elismert korrekt értékelés. Kiváló, tapasztalt zsűritagjaink segítenek elsajátítani ezt a speciális értékelési formát.

Melinda: Ezek ismertetésével megérkeztünk a jelenhez. Beszéljünk erről egy kicsit, mivel foglalkoztok most?

Valika: A legfontosabb talán a Szakmai Kongresszus, mely aktuális szakmai témákról szóló előadásokat, bemutatókat, termékbemutatókat tartalmazó előadássorozat mellett Országos Versenyeket és kiállításokat is megába foglal. Nagyon fontos a Tanulók és a Kezdők Versenye, akár lábápolást, akár a műkörömépítést vesszük. A versenyt a tavaszi Kongresszusunk keretében rendezzük meg. Az előző évben 93 induló volt! Ma már ez is követett példaként működik a szakmában, ami azt igazolja, hogy jó ötlet volt a MOSZI-tól. Nem lehet megfeledkezni az Országos Körömépítő,- Díszítő Verseny Mesterek Tornája, Országos lábápoló Versenyről: szintén a Kongresszuson, csak az őszin rendezzük meg. Nagy a tét, hiszen a verseny továbbjutási lehetőséget biztosít Düsseldorfba, a nagy Nemzetközi Versenyre.

Továbbá célunk az államilag elismert képzés piaci igényekhez történő igazítása, aminek az anyagát elkészítettük, beadtuk, a többi sajnos nem rajtunk, és a szakmán múlik. A moduláris képzéshez igazított tananyagot és vizsgaanyagot is kidolgoztuk. Minden életképes EU-s törekvést érvényesítettünk benne. A személyre szabott oktatás és a hozott tudás beszámításának értékét is megjelenítettük a programunkban. A sokat emlegetett duális képzést mi (MOSZI) a szakmai képzésünkben is megvalósítottuk. Lényege, hogy az oktatási rész első időszakát tanműhelyben tölti a képzésben résztvevő jelentkező, majd, ha igényt tart rá, üzleti körülmények között, szalonban kihelyezve, vizsgázott oktatóink mellet biztosítjuk a személyre szabott képzést, mely egyéni haladást, piacképes tudást, a gazdaságba való könnyebb beilleszkedést is biztosítja.

Melinda: Ejtsünk még néhány szót az oktatóképzésről!

Valika: Közismert mondás, hogy aki jól csinálja, még nem biztos, hogy jól is tanítja a szakmát. A felnőttképzés nehézségeit nem könnyű leküzdeni, még az abban jártas pedagógusoknak sem. Nálunk a MOSZI –ban több éves hagyománya van a képzésnek, a sok jó oktató megjelenése, az önigényük fejlődése minket igazol.

Az oktatóképzőnk egyre magasabb igényszinten működik, hiszen lépést tart a szakma fejlődésével. Szerencsére ebben is sokan egyetértenek velünk, hogy az oktatás egy speciális, komoly felkészülést igénylő ága a szakmának. Sajnos az érvényben lévő rendelet régen készült és csak általánosságban fogalmazódott meg, így nem egyezik a mai speciális szakmai igényekkel. A KÖRMÖSÖK sajátossága, hogy nem rágódnak a problémán, hanem megoldják az adott lehetőségek között, most is működik. Rendeletet módosítani nem tudunk, de a minőség irányítása a szakemberek kezében van, csak összefogás és igényesség kérdése. Mint sokadszor, ebben az esetben is megkerestük a megoldást a jól működő oktatóképzők megszervezésével. Az oktatás javuló minősége magáért beszél.

A megvalósult feladatok önmagukért beszélnek. Felsorolni nehezebb, de szerintem nem is olyan fontos, mint az elérendő cél. Egy dolog mégis szót érdemel, mégpedig az azoknak járó köszönet, akik az eddigi munkában részt vettek. Köszönöm kollégáimnak, MOSZI társaimnak, barátaimnak. Köszönöm azoknak is, akik talán más érdekkel vagy céllal más irányba, de mégis előre viszik a szakmát. A tisztességes versenynek van helye a mai piaci világban is.