Egyszer volt, hol nem volt, Tíz Ujj Országon át, de még az Óperenciás Mátrixon is túl, ott, ahol a kis csírasejtek tömörülnek egymásba, egy egyenletes, simára csiszolt felületen éldegélt békében és boldogságban, Körömlemez (Unguis), Lunula (Holdacska), és Mosolyvonal (Smileline). Hetedhét országra szóló barátság kötötte őket össze évezredek óta. Tisztelték és szerették egymást, így minden bajtól megóvták magukat. Amire nagy szükség is volt, hiszen Lunuláék Körömházától nem is oly messze tanyázott a rettegett, karvalykörmű Gonosz Boszorkány, kinek mindig feketére volt lakkozva a körme. Egy ócska, barátságtalan viskóban lakott, ahol mindent belepett a körömpor, a földön szétszórva hevertek az elhasznált sablonok, szinte lépni sem lehetett tőlük. A Gonosz Boszorkány a keverőspatulával éjjel-nappal kotyvasztott a porcelán üstjében. A koszos polcokon temérdek, réges-régen megromlott anyaggal teli üvegcse és tégely állt. A Boszorka ősidők óta gyűlölte a három jóbarátot, és minden erejével azon volt, hogy valamilyen gonosz varázslattal rosszat tegyen velük. Ezen ügyködött most is.
Folytatjuk…

Heted7 Magyar Körömmese
Szerző/Előadó: Czipauer Barbara
Eredeti megjelenés: Körömmánia Magazin – I.évfolyam, 3.szám